Erre azért van szükség, mivel a megjelenítő oldalon a színek fényességi értékét hozzá kell igazítani a forráshoz (DVD-lejátszó, médialejátszó, HTPC videokártyája stb.).
A 8 bites (avagy 3x8=24 bit) rendszereknél 0 – 255 érték között változik ez a dimenzió (256 piros x 256 kék x 256 zöld = kb. 16 millió szín), viszont a filmek ezt nem használják ki (a BluRay sem), csak 16 – 235-ig.
Következik ebből, hogy ha például a nagyobb értékre állítjuk rá a megjelenítőt, és nincs a lejátszóban konverzió, akkor ilyen képet is kaphatunk: felül az eredeti, alatta pedig a differenciál értékekkel visszarontott eset. (PC-n sok program ezt elvégzi, azért nem vesszük észre.)
1. Állítsuk lejátszónkat YCbCr módra az RGB helyett, akármivel is van bekötve. (Itt feltételezem, hogy senki nem használ kompozit összeköttetést.) Ha nincs lehetőség, nem baj, jó eséllyel az előbbi lesz az alapértelmezett.
2. Töltsük le ezt a pár MB-os .iso fájlt! Lehetőleg ezt kell majd használni, és nem képeket. (Elméletileg DVD lemezre kiírva is működnie kell, a képarány pedig szándékosan 5:4.)
3. A fájl két képet tartalmaz, az OK-val lehet ugrálni köztük. Az egyik az alsó, a másik a felső határ beállítására szolgál.
Elsőként a felső határt, azaz a fehérszintet kalibráljuk, mely ezzel az ábrával kivitelezhető.
Ilyenkor a kontraszt állítót kell emelni addig, míg a jobb oldali oszlop négy téglalapja egybe nem mosódik. Vagy legalább az alsó kettő az oszlop alján.
De csak addig emeljük, míg a bal oldali oszlop minden tagja megkülönböztethető a jobbra levőtől!
Ha nem elég magas a fehér szintje, akkor videók alatt is csak szürke sípályát látunk majd. A kontraszt szintén sokat romlik.
A kelleténél feljebb állított fehér sem jó, mivel el fog veszni rengeteg részlet. Erre különösen figyeljünk, mert ugyan nagyon klassznak tűnhet elsőre, hogy milyen jó kontrasztos a kép, de tönkreteszi a filmezést.
Ezt a Fényerő vagy Brightness csúszkával lehet.
Itt a teljesen fekete kép lesz segítségünkre: addig kell csökkenteni a szintet, míg a lehető legfeketébb lesz, az összes kosz eltűnik, de tovább nem!
Hogy nem jó? A képen most csak az alsó világossági tartományra koncentráljunk.
Ha túl visszavettük a fekete szintjét, akkor valami ilyesmit látunk. A film sötét, nehezen látható lesz és eltűnik jószerivel minden borongósabb részlet.
Túl magas feketeszintnél értelemszerűen nem lesz fekete, és még a kontraszt is romlik.
4. Gamma kalibráló. Ez a főként sötétebb árnyalatok erősítésének mértékére utal. ("Nulla" erősítésről csak elméletben beszélünk, mert a CRT korszakból megmaradt szabvány miatt mindenképp variálni kell, hiszen a mostani megjelenítési technológiák analóg chip szintű működése más görbe szerint működik.)
Alapesetben akkor jó, ha a nézett tartalom nem zavaróan világos. – Annak ellenére, hogy most már a végpontok be vannak állítva. Ami pedig gyakoribb, hogy nem látszanak az éjszakai jelenetek.
Igazából ezt a használat alatt kell látni, azért ejtek róla szót, hogy tudjuk, mi is ez.
Ha nincs ilyen állító, akkor pedig a gyári képmódokkal lehet próbálkozni, az is belenyúl!
Hogyha túlzottan megemeltük, akkor ugyan javul a sötétebb részek láthatósága, és nem fogunk lemaradni semmiről, de a kép lapos lesz.
Zárásként egy kép, hogy hogyan ne!
Felül az eredeti. Alatta pedig az alacsonyra vett fényerő, ezért elveszik sok részlet. Próbálják kompenzálni a borzalmasan sötét és fehér-mentes képet a fehérszint emelésével (kontraszt állító), ezért a felső határ is kiég. Mivel a sötétebb részek még mindig nem látszódnak, következik a gamma emelése azzal, hogy választanak egy képmódot, ahol látható a kép.
Az eredmény önmagában nézve pedig lehet, fel sem tűnik, milyen is lett. De ha szemügyre vesszük, sok minden (nem) felfedezhető.
Kezdjük el balról: árnyékok és átmenetek a falon, kapcsoló, turmix teteje stb.
